Chapter 9

Zene: KATT

Sziasztok!

Meg is jött a folytatás. Ez egy hiperszónikusan jó rész lett, 'szerény' véleményem szerint. Remélem nektek is tetszeni fog. Nem tudom mi volt a baj, de az előző részhez őrületesen kevés komi érkezett ami miatt kicsit le is csörömpöltem. Mi volt a probléma? Ha nem írjátok le akkor nem tudok rajta javítani...

Azért abban bízok, hogy most ehhez a részhez több fog érkezni. Jó olvasást!!

Fafaa

-Jó reggelt…–mondja kedvesen, de hangjában hallani lehet a humort, hiszen reggel egyenlőre csak nekem van. Brittával ők már közel két órája ide kinn vannak. Britta megpróbálja visszatartani nevetését Én pedig fülig vörösödöm…

Izgatottan ülök még mindig a sötét asztalon, és számolom vissza a perceket az harmadik szabad edzésig. Fura gondolat fut át az agyamon. 24 óra leforgása alatt mennyi minden meg tud változni. Itt ülök az RB istállójába és azért szurkolok, hogy Dan és Seb minél jobb helye végezzen. Ha valaki tegnap reggel azt mondta volna, hogy én ma ezt fogom csinálni biztos, hogy az arcába nevettem volna és tovább sétáltam volna.

Egyre jobban tördelem ujjaimat, amin már magamat is felbosszantom. Egyszerre több dolog is bántja a szívem és tudom azokat nem fogom tudni csak úgy kikerülni. Az egyik ilyen pedig a Nandoval való beszélgetésünk.

A velem szembe lévő nagy kijelzőre nézek, ami azt mutatja, hogy kigyúlt a zöld lámpa. Megkezdődött a harmadik szabadedzés. Hangosan robbannak be az RB10-es motorjai, és az 1-sel ellátott csoda el is hagyja a helységet. Szívem hevesen kezd verni, közben pedig a tenyeremről is folyik a víz. Szemeimet a képernyőre tapasztom és még akkor sem veszem le onnan ha éppen mást mutatnak rajta.

***

Mindössze 10 perc maradt a szabad edzésből. Brittát teljesen elnyelte a föld. Fogalmam sincsen hova a fenébe tűnt. Különös, de jól érzem magam itt. Egyenlőre sok még az idegen arc, de ez nem félemlít meg semmitől.

Dan és Sebastian még a pályán versenyeznek, de Christian az előző pillanatban adta nekik az utasítást miszerint jöjjenek be a boxba. Meghallom a közelgő autók motorhangját és testemet átjárja a izgalom. Először Daniel, majd Vettel autója fékezik le a bejárat előtt. A szerelők rohannak kifelé, hogy a helyükre tolják a két autót, a bennük ülő pilótákkal együtt. Ahhoz képest, hogy csak szabad edzés volt eléggé kitettek magukért a fiúk. Bár még semmi nem biztos, mégis magabiztosan mondom ki, hogy megszereztük a 3. és 4. helyet.

Tekintetemmel egyből a tőlem távolabbi autóban matató pilótát figyelem. Akár csak Daniel Ő is elkezd kimászni verseny járművéből. Először a kesztyűjétől szabadul meg, majd azt követi a bukósisak. Hatalmas mosoly terül el az arcán. Tény, hogy rég volt ennyire kiegyensúlyozott hétvégéje. Boldogan fog kezet Dannel és gratulálnak a másik sikeréhez. Amint kisétál az Ausztrál a látó szögéből, tekintete egyből rajtam nyugszik meg. Szintén egy mosollyal ajándékozom meg, de azért mondhatni egy picit visszafogottabbal.

Leugrok az asztalról és a nekem háttal lévő Ricci felé indulok. Egy picit felgyorsítom lépteimet, és erősen vállára támaszkodom, mintha ráakarnék ugrani. Megfordul tengelye körül, és amint meglát vigyorogva ölel meg.

-Gratulálok Dan! –mondom neki hangosan. –Ennél már csak gyorsabb lehetsz délután. –boxolok vállába játékosan.

-Ahogy a főnök asszony parancsolja. –szalutál kuncogva. Ricci mellet a szöszi Németet vélem felfedezni, és elsőre olyan érzetem támad mintha sorba állna a dicséretért. Nincs szívem ott hagyni szó nélkül, így Dant kikerülve Sebastian elé lépek. Egy ideig csak nézzük egymást utána, viszont karomat nyaka köré fonom és megölelem. Halkan sóhajt egyet.

-Jó voltál Seb! –suttogom. Félek, hogy hangom megremegne ha hangosan kéne beszélnem.

-Köszönöm. –kapom a választ, miután elengedett. –Am jó is, hogy most itt talállak…szerettem volna veled beszélni. –kezdi el vakargatni a tarkóját zavarában. Értetlen arcot vágok, hisz tudtommal nincs semmi olyan témánk amit valamilyen ok miatt félbe kellett volna hagyni.

-Mondd miről van szó!? –tűröm el egyik szőke tincsemet komolyan.

-A tegnap este… –kezd bele mondandójába, de a plazmán mutatott esemény elvonja a figyelmem. Legyezni kezd a kezével szemeim előtt. –El hallod amit mondok?

-Istenem… –kapom a szám elé a kezem a friss hírek hallatán, és szinte meg is feledkezem a mellettem álló Gyönyörről. A boxban elhelyezett összes tévén ugyan azt a szörnyűséget mutatják. A hatalmas mentő helikopter indul útnak a pálya 9. kanyara felé. Az egyik Ferrari csapódott neki a gumi falnak. Tévén keresztül nem tudom eldönteni melyik, de gyomrom görcsbe rándul. Alonso. A kamerák közelebbi felvételt mutatnak és felismerem a 14-es rajtszámmal ellátott kocsit. A járgány szerencsére nem lángol, de totálkárosra tört. Szemeim megtelnek könnyel. Ne légy gyenge! Súgja egy belső hang. A mentősök szedik ki az eszméletlen Nando-t az üléséből, és a tolható ágyra fektetik. Leszedik sisakját, és már viszik is a mentő autóhoz. Oda kell mennem. Meg kell tudom mi van vele. Kötelességem. A barátom. Lábaimat egyből mozgásra kényszerítem, de bársonypuha, meleg ujjak fonódnak csuklómra. Az érintése isteni. Ha tehetném a saját ujjaimat az övére fonnám. Szemeimmel a kar tulajdonosát keresem. Kék, bánatos szemekbe ütközöm.

-El… –hallgat el a német pilóta.

-Mennem kell. –suttogom és minden erőmet összeszedem, hogy ne omoljak sírva karjai közé. Nagyot nyel, majd bólint. Elengedi kezemet, és annyira fáj. Olyan ez az érzés, mintha az oxigéntől fosztanának meg. Nézem, ahogy elindul a másik irányba és elhagyja a boxot. Letörlöm kigördülő könnycseppemet, és sietve rohanok a Ferrari istállóhoz.

Sokan nyüzsögnek a folyosón és nem győzöm őket kerülgetni. Olykor-olykor beléjük is ütközöm, de fátyolos a tekintetem a szemem körül összegyűjt sós könnycseppek miatt. Elhagyok pár ajtót, végül pedig kifulladva támasztom meg kezem az egyik bejáraton. Berontok a pirostól fénylő istállóba. Picit bántja a szememet, hogy minden ilyen élénk színben pompázik. Körbe nézek, és ismerős arc után kutakodom. Hirtelen pillantom meg az idegesen mászkáló csapat főnököt. Ingerülten indulok meg felé, és vállánál fogva magam felé fordítom.

-Marco mi van Nandoval? –kérdem remegő hangon.

-Ellie…neked nem kéne most itt lenned. –rázza a fejét sajnálkozva.

-Hogy érted ezt? –lepődök meg előző kijelentésén.

-Már nem nekünk dolgozol…eddig sem nekünk dolgoztál… –mondja körül tálalva a sok fölösleges szöveggel azt, hogy nincs helyem a Ferrarinál, és lesüti szemeit

-De Ő ott kinn a mentő kocsiban a legjobb barátom. Igen is van hozzá jogom, hogy tudjam mi van vele. –beszélek vele hangosan, és kezdi átvenni a harag az uralmat a testemben.

-Hagyd had végezzem a dolgaimat! –felel és elhagyja a boxot. Gondolataim fénysebességgel váltják egymást, és attól tartok, hogy ott a helyszínen összeesek. Minttu, Kimi kedvese jön oda mellém és karolja át a vállam. Minden bizonnyal látta az előző ’csatámat’ Matiacci-val. Kikísér a boxból be hátra a Ferrari motorhomejába. Feltörnek bennem az emlékek, hogy mennyi mindent csináltunk itt Nandoval, és megint elkap a sírhatnék. Az étkező felé megyünk, majd leültet egy puha kanapéra. Minttu pár percre eltűnik, majd forró teával a kezében tér vissza.

-Idd meg El! Jót fog tenni. –nyújtja át nekem a csészét. Felnézek rá és megpróbálok legalább egy picit mosolyogni.

-Köszi Mini! –szólítom becenevén. Kint az időjárás és megváltozott. Elbújt a nap, és sötét felhők közelednek a Ring felé. A hőmérséklet is lejjebb csökkent.

-Hozok neked valami takarót. –szól vékony hangján és elhagyja a helységet. Belekortyolok a teába és jól esik ahogy a meleg folyadék végig csúszik torkomon. Egyre nagyobb a sürgés-forgás az étkezőbe, miközben a tévében a hírek azt mutatják, hogy Barátomat, már kórházba szállították enyhe agyrázkódás gyanújában. Többet nem mondanak ami miatt, majd megesz az ideg. Felhúzom lábaimat a bordó ülőalkalmatosságra, és fejemet a karfára hajtom. Szemeim ismét megtelnek könnyel. Fejem iszonyatosan fáj, és ezért nem is tartom magam vissza attól, hogy aludjak egy jót…

Chapter 8

Zene: KATT

Sziasztok!

Meg is hoztam a folytatást. Remélem tetszeni fog. Nem lett annyira szörnyű!! ;) Köszönöm az előző részhez a megjegyzéseket. Nem is tudjátok, hogy örülök minden egyes kominak. Kérlek most is szintén nyilvánításotok ki mi az ami tetszik vagy mi az amiben valami hibát találtok! Ezzel nekem sokat tudtok segíteni!
Ami pedig a tegnapi/mai nap nagyon feldobta a kedvem, hogy a blog megkapta a első díját (KATT). Nagyon köszönöm, hogy itt vagytok és olvassátok!! <3 Jó olvasást!

Pussz: Fafaa

-Még is mi az ördögöt akarsz ilyenkor elintézni? Csak nem azt, hogy ágyba tedd azt a formás segged? –kérdi Heikki már eléggé fáradtan, de azért még a humora ott van. Nem tudok normális válasszal előrukkolni, és valljuk be hazudni sem akarok.

-Beszélnem kell Nandoval. Megígértem neki…

Már egy ideje Nando ajtaja előtt állok, és készülök, hogy beszéljek vele, de nem nagyon akaródzik bekopogni. Valahogy kicsit bánt a dolog, hogy csak így ott hagytam Brittáékat, viszont tudom ha meg Allal nem beszélek akkor Ő meg összerúgja velem a port. Ez volt az amit kifejezetten utáltam mindig is benne. Olykor kényesebb volt mint egy kisgyerek, aki nem kap meg valamit amire nagyon vágyik.

Szemmagasságba emelem a kezemet és végre tudtát adom annak, hogy itt vagyok.

Hosszas várakozás után nyitja ki a minket elválasztó barna ajtót. Álmosan dörzsöli a szemét. Egyetlen egy pizsama nadrág van csak rajta.

-Ellie? Mit csinálsz te itt…hajnalok hajnalán? –pillant rá a szobában elhelyezett digitális órára.

-Tudod sajnálom, hogy ma pontosabban tegnap nem tudtam már beszélni veled…közbe jött ez-az. Pár fontos dolog. Amiről tudnod kell. –nyögöm ki nehezen a szavakat.

-Ebben biztos vagyok, de muszáj erről engem szombat reggel fél háromkor felvilágosítani? –teszi csípőre egyik kezét.

-Nem…vagyis de. Ahh már azt sem tudom mit beszélek. –fogom fejem mérgemben.

-Nem beszélhetnénk meg ezt holnap? Rohadt fáradt vagyok. –ásít közben egy hatalmasat.

-Akarod mondani ma?! –vágok közbe.

-Az mindegy. A lényeg, hogy egy normális emberi időpontban. –felel kicsit morcosan. –Amúgy sem tudom, hogy juthatott eszedbe ilyenkor beszámolót tartani. Talán ennyire sok volt a pia az esti buliba? Vagy mi a franc? –kezd veszekedésbe.

-Csak gondoltam elmondom, hogy mért nem sikerült beszélnem veled tegnap, hogy ebből ne legyen harag. De úgy téged ez sem érdekel, csak féltékenykedsz itt. –kezdek én is kikelni magamból.

-Elárulnátok, hogy mi az Istent ordibáltok Ti itt? –érkezik meg Sebastian is. Ohh édes anyukám már csak tényleg Ő hiányzott!

-Nah és Te? –nézünk Nandoval mind a ketten felé.

-Ilyen hangos csetepaté közben aludni sem tud az ember. Fejezzétek be! –mondja suttogva, de hangjában érezhető a mérgesség.

-Ne mondd már meg, hogy kivel mikor mit csinálok…–mondja Fernando totál flegmán. Sebnek mintha az egyik fülén be a másikon meg ki menne a Ferraris pilóta megjegyzése.

-Tudod mit Al, holnap befejezzük. Ilyen állapotban beszélni sem lehet veled. –lököm oda neki érzelem mentesen.

Sarkon fordulok és ott hagyom a két pilótát. Al teljesen bunkó volt. Jó mondjuk azért tőlem sem megszokott, hogy ilyen időpontban látogatom meg Őt, de akkor is. De Sebastian meg, hogy a francba került oda?

Sebesen szedem a lábaimat, így hamar érkezem meg a saját szobám elé. Pénztárcámba megkeresem az ajtóhoz társuló kártyát majd egy érintéssel ki is nyitom azt. Minden erőmet összeszedve nyomom be a nehéz elválasztót tárgyat, majd felakasztom a táskámat a farmer kabátommal együtt a fogasra. Figyelmemet ismét a fából készült ajtónak szentelem. Lenyomom a kilincset és behajtom az ajtót, de ekkor a túl oldalt erős kezek próbálják szándékomat gátolni. Engedek neki és kitárom előtte a minket elválasztó tárgyat, majd szemeimet Őrá vezetem.

-Óhajtasz még valamit vagy végre lefeküdhetek? –próbálok közömbös maradni az előttem álló Sebastiannal, ami valljuk be elég nehezen megy. Már csak pusztán a kinézete is feltüzel és ha tehetném pulóverénél fogva berántanám a szobámba, és reggelig ki sem engedném.

-Még is mi volt ez a veszekedés? –dönti neki alkarját az ajtószegélynek.

-Nem tartozik rád! –fonom keresztbe a karomat magam előtt. Seb hatalmasa sóhajt, majd szabad kezével végig túr szőke hajában, utána pedig szemeit mélyen az enyémbe fúrja. Még a szám is kiszárad ettől a nézéstől.

-Jó éjt Sebastian! –próbálom a lehető legmeggyőzőbben kiejteni a szavakat, és még mielőtt válaszolna bezárom előtte az ajtót.

*reggel*

Telefonom éles csörgésére ébredek, amit az éjjeli szekrényre tettem le még hajnalban. Nem nézem meg ki keres, egyből felveszem és fülemhez emelem a készüléket.

-Halo? –szólok bele rekedtes hangon.

-Elli? Berni vagyok… –hallom meg bácsikám ismerős hangját. –Mikor jössz ki a pályára? Kettőkor kezdődik az időmérő.

Rövidke mondatai közben telefonom kijelzőjére nézek, hogy megbizonyosodjak abban tényleg ennyire késő lenne, hogy Ő már a pályán van.

-Fél óra és kinn vagyok. –mondom ijedten, és már bontom is a vonalat. Kiugrok a puha ágyikóból és a bőröndömben turkálok megfelelő ruha után. Az időre tekintettel egy rövid farmer nadrágot és egy lenge ujjatlan pólót húzok fel.

Gyorsan kifésülöm a hajam és kiengedve hagyom. Magamhoz veszek egy kis pénzt illetve a nyakamba akasztom a beléptető kártyámat. Miután elvégeztem a fürdő szobai rituálémat, még gyorsan felhelyezem a napszemüvegemet és már rohanok is a taxikhoz amik a hotel előtt állnak.

Egy viszonylag kedves sofőrt kiválasztva bepattanok a kocsiba és a pontos címet megadva már száguldunk is Budapest utcáin. Alig telik el 20 perc már fizetek is és indulok be a pályára. Fogalmam sincsen hol keressem Berni bácsit, ezért utam először a paddockba vezet, hogy valami ehetőt magamhoz vegyek. Szemeim kápráznak a sok-sok finomságtól ami azon a megszámlálhatatlan mennyiségű asztalon terül el. Gyorsan a kezembe veszek egy szalvétát és abba belecsomagolok két túrós batyut és már rohanok is le a boxokhoz.

Karórám azt mutatja, hogy még van közel egy órám az időmérőig, de még sem lassítom le lépteimet. Céltudatosan megyek teljesen az RB istállóig, majd amint elérem a bejáratot végig sétálok a kis folyosón és az autóknál kötök ki. Észreveszem a hátsó asztalon ücsörgő magányos Brittát és egyből felé indulok. Ő is meglát és egyből mosolyra görbül szája.

-Szia! Jó sokáig aludtál. Ennyire kiütött a tegnapi buli? –köszönt kedvesen és összébb húzza magát az asztalon, hogy én is oda tudjak ülni.

-Mondhatjuk úgy is. Az egyiket neked hoztam. –nyújtom át az édes finomságot.

-Uhh köszönöm. Ez most igazán jól fog esni. Egy joghurton kívül ma még nem is ettem semmit. –mondja és már bele is harap a még meleg péksüteménybe. –Mennyei! Köszönöm még egyszer. –hálálkodik.

-Igazán nincs mit. –nevetek halkan és én is hozzáfogok reggelizni egy órakor. Apró beszélgetést folytatunk étkezés közben, miközben megérkeznek a pilóták is. Először Ricci lép be a kocsikkal elfoglalt helységbe. Vigyorogva int nekünk, amit mi viszonzunk is. Dan már teljesen fel van öltözve. Egyedül a sisakját és a kesztyűjét kell még felvennie. Őt követi a négyszeres világbajnok Sebastian Vettel. Overálja mindössze derekáig van felhúzva ezért felsőtestén még látszik az ugyan úgy kinéző de fehér lángoktól védő textil anyag. Komoly arckifejezése egyből eltűnik amint megpillant minket Brittával. Egy kis ideig gondolkodik, hogy csatlakozzon-e hozzánk vagy nem de végül utóbbi mellett dönt és bár férfias még is kecses mozdulatokkal közelít felénk. Amint közvetlen környezetünkben van jókedvűen köszön.

-Jó reggelt…–mondja kedvesen, de hangjában hallani lehet a humort, hiszen reggel egyenlőre csak nekem van. Brittával ők már közel két órája ide kinn vannak. Britta megpróbálja visszatartani nevetését Én pedig fülig vörösödöm…

Első Díj!!!

Sziasztok!
Nem még nem résszel jelentkezem, de a nap folyamán (este) az is felkerül, szóval majd olvashatjátok. Szeretném megköszönni a komikat és a feliratkozókat. Illetve megosztani veletek nagy örömöm. Ugyan is megkapta a blog a első díját aminek nagyon de nagyon örülök!

Köszönöm szépen Vanda Reus! <3

Szabályok: 
-11 gondolat magadról
-válaszolni a kérdésekre
-feltenni kérdéseket
-tovább küldeni bloggereknek

11 dolog rólam:
1. Nagyon szeretek írni.
2. Kézilabdázok.
3.Szeretem az F1et.
4.Kedvenc csapatom a Red Bull Racing.
5.Mind a két pilótát bírom.
6. Nem vagyok utálkozós. Attól mert az RB-t szeretem a többi csapatot is kedvelem...ha jók ha nem túl kiemelkedőek.
7. Kb. 2 éve írok blogokat.
8.Van egy óriási álmom, amit véghez szeretnék vinni.
9. Voltam kinn az idei F1en.
10.Fantasztikusan éreztem ott magam.
11. Örök élményem marad az a 4 nap.:) <3 <3

Válaszaim Vanda Reus kérdéseire:

1. Szereted a focit? Igen szeretem, de nem vagyok nagy rajongó.

2. Játszol valamilyen hangszeren? Hát furulyázni tudok...de szerintem azt gyermek korába mindenki megtanul.

3. Hanyadik évedet taposod? 16 leszek szeptemberben.:) 

4. Kedvenc zene műfaj? Pop.:)
5. Kedvenc könyv/blog műfaj? Nincsen..minden félét olvasok.:)

6. Szeretitek a férfias sportokat? Mondhatjuk...

7. Ki a kedvenc sportolótok? Sok van úgy hogy erre inkább nem válaszolok.

8. Ki a példaképetek? A szüleim, természetesen. De sokan vannak még akikre felnézek.:)

9. Melyik zenét hallgattátok legutóbb? Blog íráshoz egy elég melankólikusat.:3

10. Kedvenc ízesítésű chips? Sajtos.tejfölös.:D

11. Kedvenc ország? UK, és Germany.:) 

Kérdéseim:

1. Melyik sportot szeretitek a legjobban?

2. Miért az?

3. Milyen suliba jártok?

4. Hány évesek vagytok?

5. Hogy telt a nyár?

6. Merre voltatok nyaralni?

7. Szeretitek az autosportot?

8. Mit vártok a jövőévtől?

9. Mi a kedvenc nevezetességetek Budapesten?

10. Angol vagy német nyelv inkább?

11. Tánc vagy foci? :)

Tovább küldöm:

Hát nem igazán olvasok mostanában blogot szóval elég nehéz a helyzetem. De tovább küldöm azoknak akik megérdemlik! :)

Küzdj az álmodért, minden vágyadért

Racing circus world...

Köszönöm, hogy itt vagytok nekem. Figyeljétek délután a blogot, mert jön az új rész!:) <3

Pussz: Fafaa

Chapter 7

Zene: KATT

Szép napot! 

Sajnálom, hogy csak ilyen későn tudtam, hozni a részt, de a hétvégén távol létem miatt nem tudtam írni. Ebben a részben kevés a beszélgetés, inkább a megnyilvánulások dominálnak. Remélem tetszeni fog. Szerintem nem lett annyira rossz. Kérlek komizzatok, és pipáljatok. Jah és ha valamilyen úton módon tudjátok nyugodtan reklámozhatjátok a blogot. Köszönöm az előző részhez a véleményeket.:) <3

Jó olvasást: Fafaa

-Nem megy le? –ismétli meg valamivel rövidebben.

-Ohh dehogynem. –válaszolok magabiztosan, majd egyből fellököm a felest. Az üres poharat a pultra csapom, és így szólok. –Jöhet a következő kör. Ígérem ma érzelmek nélkül, olyan jót fogok bulizni, mint még soha. –mondom, és a mondat végén a vállam felett a mögöttem álló Sebastianra lesek…

Már lassan fél órája elmúlt éjfél, de mi még mindig jókedvűen bulizunk a hangosan dübörgő zenére. Sokat ittam, de azért mértékkel. Nem rúgtam be, még akkor sem ha Heikki és Dan mindig csak azt hajtogatták, hogy igyál-igyál. A pálya csodálatosan ki van világítva és innen a motrohome-ból így minden egyes kanyara csodálatosan látszik. Mérget vennék rá, hogy az egész ring ,már csak a tőlünk kihallatszódó muzsikától hangos.

Együtt táncolok a többiekkel a tömeg közepén, és testem a zenében szereplő dobok ütemére mozgatom. Mellettem Ricci is átadja testét a zenének és csukott szemmel ereszti ki a gőzt. Miközben a hajamba túrok és kisöpröm pár kósza tincsemet a szemem elől, végig nézek a kis körbe rendeződött társaságunkon. Szembe velem Britta táncol és homlokán látszik, hogy az itt megrekedt levegőben kezd megizzadni. Jobb oldalamon Heikki vigyorog vissza rám amikor felé fordítom a fejem. Így persze pedig már nem kérdés, hogy a német Szöszi Britta és Heikki között bulizik. Tetőtől talpig végig mérem, hiszen eddig nem volt rá alkalmam. Izmos vállain megfeszül a kék galléros póló, majd ahogy még feljebb haladok tekintetünk találkozik. A sötét fényben kék szemei csak úgy csillognak. Picit mosolyra húzom a számat, miközben ismét hajamba túrok és fejemet hátra hajtom, így teljes teret adva azoknak akik a dekoltázsomba akarnak be pillantani. Szemeimet csak egy pillanatara hajtom le, utána egyből Sebastianra sandítok. A bártól ideáig „elszálló” világosságban látom, hogy erősen szájába harap. Csak eztán veszem észre, hogy Heikki társaságunkat elhagyva italért ment, hogy mindenkinek hozzon. A zene elhallgat és egy másik veszi kezdetét, ami sokkal pőrgősebb és ha kellően eleget ivott az ember, akkor arra a számra igazán eltudja veszteni a fejét.

A csoportos körünk szét bomlott és a tömeg hatására egy totál más alakzatot vett fel. Fogalmam sincsen honnan, de mintha még több ember csatlakozott volna a már így is zsúfolt emeletre. Ennek következtében a bulizók többsége hozzásimulva a másikhoz táncol. Ez nálunk sem volt más képp. Miközben fejemet rázom hajammal csapkodom a mögöttem lévő férfit. Eszeveszettül jól érzem magam, és kezemet a magasba emelve rázom csípőmet. Eközben hátam hozzá ér a mögöttem táncoló srác mellkasához, ami izmos és erős. Előttem Britta táncol, és csak ritkán nyitja ki a szemét, míg mögötte Dan is jól érzi magát és szinte teljesen máshol jár. Heikki még midig valahol máshol van ugyan is közvetlen környezetünkben nem sikerül megtalálni. Karórámra pillantok, ami tökéletesen világít a sötét éjszakában is egyszerűen letudom olvasni róla, hogy hajnali egy van. Az időmérő napja. Kezeim annyira elzsibbadnak, hogy a hátam mögött táncoló fiú nyakára fonom. Emiatt teljesen összesimulunk, és érzem testében hevesen lüktető szívét. Egyszerre mozgatjuk felső illetve alsó testrészeinket. Mivel eléggé kényelmetlen így állni, és majd kitörik a derekam, ezért szembe fordulok vele, és kezem ugyan úgy a nyakára fonom. Csak így érzem finom kölnije illatát, ami az egész orromat megtölti. Kezei csapdába ejtik vékony derekamat, és erősen húznak még közelebb Ő hozzá.

Úgy hallom mintha valaki a nevemen szólítana, ezért picit kiesek a ritmusból, és kinyitom csukott szemeimet. Ereimben megfagy a folyamatosan keringő vér, ugyan is kezeim még mindig az előttem táncoló német pilótán csüngnek. Lélegzetével csiklandozza a nyakamat, ami miatt halkan kuncognom kell. Ő is elmosolyodik, majd még közelebb bújik fejével, és halkan fülembe súgja.

-Üdv a Bikáknál Ellie! –majd apró csókot nyom fülem mögé, ami miatt a hideg is kiráz és úgy érzem nyomban összeesem. Hirtelen Heikki terem ott mellettünk és megkocogtatja Sebastian vállát.

-Szerintem ideje menni. Pihenni is kell a holnapi napra, hogy megtudjuk ismételni megint ez a király estét. Igaz El? –pillant felém a szőke edző bazsalyogva, mire én hajamat igazgatva, zavaromban válaszolok.

-Naná!

-Akkor gyerünk. –mondja Seb, és int Ricciéknek is, majd rám pillant. Elidőzik a tekintete rajtam, végül kacsint egyet és Heikki illetve Dan után siet.

Én még sokkosan sétálok Britta mellett, miközben követjük a fiúkat akik egy csodálatos fehér Infinitihez vezetnek minket.

-Nah csajok és Dan hátra! –utasít Heikki, aki a sofőr ülésbe tolja be seggét mellé pedig Sebastian telepszik. Dan röhögve veszekszik egy picit a két szőke sráccal, majd beül középre. Én a sofőr ülés mögött foglalok helyet, míg Britta természetesen Ricci másik oldalán, egyértelműen Sebastian mögött.

A főbejáraton elhagyjuk a pályát, és a VIP Road-on haladunk vissza a fővárosba. Hallgatom a halk beszélgetéseket, amiket olykor-olykor megejtenek csapat társaim, miközben a gyönyörűen kivilágított Budapestben gyönyörködöm. Egyre lassabban pislogok, és már örülnék ha a pihe-puha ágyamban hempereghetnék. Igyekszem én is becsatlakozni és visszatérni a jelenben, de azért még jócskán dolgoznak benne a buli közben történtek.

Szemeimet egyből rávezetem, és elég jó a látószögem. Arcát kiválóan látom oldalról. Szemeit Ő is eléggé lassan mozgatja és szinte biztos vagyok benne, hogy hulla fáradt. Mélyen veszi a levegőt, hiszen mellkasa, észrevehetően süllyed vagy emelkedik. Ajkai feltűnőem formásak és csókolni valóak. Oh legalább csak egyszer ízlelném meg őket! Fut át az agyamon ez a kósza gondolat, és kénytelen vagyok megnyalni kiszáradt számat. Már levenni készülöm tekintetem róla, és a kocsiban elhelyezett visszapillantóba pillantok, hogy kék szempárokkal találkozom. Áthatóan tanulmányoz, és mérget vennék rá, hogy végig kísérte az előző pásztázási hadműveletemet. Még csak a gondolatba is bele pirulok és érzem, hogy nem sokáig bírom tartani vele a tempót. Apró macsós mosolyra húzza a száját, és Ő szakítja meg először a kontaktusunkat.

Észre sem veszem milyen gyorsan elrepül a haza felé vezetőút. Heikki behajt a hotel zárt parkolójába, és leállítja a motort. Mindannyian kiszállunk belőle és a lifthez igyekszünk.

Az álmosság annyira úrrá lesz rajtam, hogy még lépteimet is csak zombi módjára tudom  teljesíteni. Csiga lassúsággal közelítem meg a felvonót, majd amint megérkezik mind az öten beszállunk és Britta az emeletre navigálja a rendszert. Teljesen nyomorgunk a kis helységben, és érzem a mögöttem álló Sebastian szuszogását. Legszívesebben kirohannék a liftből, mert tudom hogy ha nem fogom vissza magam akkor le is tudnám teperni. Idegesen számolok vissza miközben a kijelzőt nézem, ami azt mutatja 6…7…8…9…10. Végre megérkeztünk. Elsőként teszem ki a lábam a biztos talajra, és egy irányba indulok velük. Zsong a fejem. Fülemben hallom még a dübörgő zenét, és felteszem magamnak a kérdést, miszerint vajon vannak akik még kinn buliznak a csapatból? Magam előtt látom még az este mindenegyes pillanatát, és fogalmam sincsen, hogy lehetséges, de tényleg jól éreztem magam velük. Teljesen más volt a véleményem…ma estig. Bírom őket, és remélem jó lesz velük együtt dolgozni.

Ezen gondolat sor közben eszembe jutott valami. Pontosabban valaki. Fernando. Szegénnyel reggel óta nem beszéltem semmit, pedig megígértem, hogy még a második szabad edzés előtt meglátogatom. Kiver a víz a gondolattól, hogy most őket négyüket csak úgy faképnél hagyjam, de nem bánt a dolog, hogy nem tartottam be az ígéretemet Nandonak.

-Srácok nekem van egy dolog amit el kell intéznem. Menjetek csak…holnap találkozunk. –állok meg a folyosó közepén.

-Méh is mi az ördögöt akarsz ilyenkor elintézni? Csak nem azt, hogy ágyba tedd azt a formás segged? –kérdi Heikki már eléggé fáradtan, de azért még a humora ott van. Nem tudok normális válasszal előrukkolni, és valljuk be hazudni sem akarok.

-Beszélnem kell Nandoval. Megígértem neki…

Chapter 6

Zene: KATT

Szép estét!

Megjött a folytatás. Egy kicsit hosszabb részt írtam most nektek. Remélem tetszeni fog. Szeretnélek megkérni titeket, ha elolvassátok a részt, és nem komiztok akkor legalább csak egy pipát nyomjatok. Az előző résznél nem volt annyi visszajelzés és egy kicsit lógattam az orrom. Remélem nem okoztam csalódást ezzel a résszel. Komizzatok és pipáljatok.

U.i: Köszönöm a feliratkozókat!!! <3 És a mai napon megérkezett az új design is.:) remélem tetszik<3 :)

Fafaa:3

Testem legmélyén örülök, mert végre hivatalosan is az F1nek dolgozom. Ott ahol mindig is akartam. Viszont az előttem álló első pár héttől picit ódzkodom. Egy hatalmas család tagja leszek. Akik bár biztos mind kedvesek, és befogadóak velem szemben is lesz kifogásuk. Még akkor is ha én Ellie Ecclestone vagyok…

Fáradtan pakolom bele a táskámba az asztalon heverő  kütyüjeimet, miközben a lemenő nap erősen vág be a fedett helységbe. Hivatalosan is véget értek a mai napi programok a ringen és már csak egy-két embert vélek felfedezni a paddockban. Bernie bácsit reggel óta nem láttam. Fogalmam sincsen hova a fenébe tűnhetett. Sajnos a nap nagy részében annyira elvoltam foglalva a gondolataimmal, hogy még Kimivel és Fernandoval sem beszéltem egy szót sem. Csalódottságomban megrázom a fejem. Kezemre akasztom a táskámat és indulnék vissza a szállodába, ha nem „ütköznék bele” a Red Bull csapatfőnökbe.

-El, jó, hogy látlak. Minden rendben van? Be se dugtad egész nap a fejed a boxokba. –helyezi kezét a vállamra, és kedvesen mosolyog mialatt szemével aggódóan tanulmányoz. Hirtelen azon kapom magam, hogy azon gondolkodom vajon minden Red Bull-os dolgozónak fontos ez az úgy mond testi érintkezés?! Ettől mi lesz jobb? Talán ettől is tűnik olyan melegnek, és családinak a hangulat az RBnél.

-Gondolkoztam, de figyelemmel kísértem az edzéseket. –viszonzom mosolyát. –Gratulálok a mai naphoz. –folytatom, ugyan is mind a kettő szabad edzésen szuper helyen végeztek Vettelék.

-Köszönjük. De úgy mond ezt a sikert már érezheted a magadénak is, hiszen már a csapatunk tagja vagy. Pont ezért kerestelek meg téged.

-Pontosan miért is Mr. Horner? –teszem keresztbe a karjaimat.

-Tartunk egy kis ünnepséget a mai nap alkalmából. Veheted ezt egy úgynevezett „beavatásnak” is. –nevet önfeledten. –Ott lesz mindenki a csapatból. Szóval szeretnénk ha te is részt vennél rajta.

-Hát nem is tudom… –húzom el a számat, hiszem ma estére nem éppen ilyen programot terveztem.

-Nemleges választ nem fogadunk el. –vigyorog tovább.

-Rendben. Legyen. De… –adom be könnyen a derekamra, mire Horner közbe vág.

-Nincs semmi de. Gyere. –mondja, mire elindul lefelé a lépcsőn boxok felé, teljesen végig a folyosón. Pár ajtón bepillantok, és akár csak a Ferrarinál még az RBnél is a boxban vannak a kocsik pár szerelővel egyetemben. Amint a folyosó végére erünk egy ajtónk kilépünk a motorhome-ok elé, és alig öt perc múlva meg is látom a célpontunkat.

-Megjöttünk. –szólal meg csapatfőnököm. –Menj csak előre, a többiek már benn vannak.

-Biztos, hogy jó ötlet ez? –rémülök meg a gondolattól, hogy belépjek a precízen lefestett kétemeletes helységbe.

-Persze, csak menj már. –tol meg egy kicsit hátulról, de lábaim nagyon nehezen mozdulnak. Fejemben csak úgy cikáznak a gondolatok. Attól tartok, hogy teljesen kifogok tűnni a tömegből. Nem csak ezért, mert egyetlen egy csapat ruhám sincs, és bizonyára oda benn mindenkin van valami RB-s ruhanemű, hanem mert olyan a természetem. Horner mintha csak tudná mire gondolok egyből megnyugtat.

-Hidd el minden flottul fog menni. Egyből meg fog szeretni az egész pereputty. Tudom ám. –küld felém egy bíztató mosolyt ami ebben a pillanatban mindennél több erőt adott nekem. Alig észrevehetően bólintok, majd az elektromosan nyíló ajtó felé indulok. Amint érzékeli közeledésemet kinyílik és betekintést nyerek az eddig ismeretlen világba. Pulzusom az egekbe szökik és valami Isten tudja milyen felemelő érzés kerít hatalmába.

-Fel a lépcsőn! –igazít el még az elején Christian, de utána már egyedül megyek a hang irányába. A rövidke átjáró végén egy hatalmas terembe érkezek ahol már rengeteg ember ünnepel. A zene hangosan szól, de azért még elviselhető, hiszen meghallom amit Horner mond.

-Megkeressük Brittát.

Ismét bólintok, bár tudom nem látja, mert előttem halad és bár még nem sokat tudok róla, azért azt gondolom, hogy nincs beépített hátsó szeme. Végig siklunk az Ő számára természetes emberek között, míg én egyre jobban érzem, hogy a sok idegen szempár lyukat éget testembe. Tenyerem izzadni kezd, és arcomról is gyorsabban folyik a verejték. Tekintetem körbevezetem a sok-sok ismeretlen arcon, míg nem végre olyanokra bukkanok akikkel legalább már pár szót váltottam.

-Ott vannak. –bökök fejemmel a jobb oldali bárpult mellé, ahol Britta jókedvűen beszélget Vettel és Ricciardo társaságában.

-Remek. –csillan fel Horner szeme és megfogja a kezem, hogy minél gyorsabban átfúrjuk magunkat az emberek között.

-Szép estét Pilóták! –köszönti a két srácot hangosan, majd mind mind a kettejükkel kezet fog. Láthatóan jó a kapcsolat közöttük. Brittát egy nagy ölelésben részesíti, végül pedig visszafordul hozzám. –Bizonyára ismeritek már Elliet! Britta, Seb? –vonja őket kérdőre.

-Igen, hogyne. Szia El! –ölel meg Britta míg Seb valószínűleg a napszemüvege mögül mér végig engem. Belekortyol színes italába, majd akár csak én szoktam bólint egyet, szó nélkül.

-Daniel Ő itt Ellie Ecclestone. A hétvégétől hivatalosan is az RB egyik dolgozója. –mutat végig rajtam Horner miközben Ricci a szokásos vigyorával fogad.

-Woow. Te vagy Berni Ecclestone unokahúga? Sokat hallottam rólad, örülök, hogy nálunk fogsz dolgozni. –ad két kis puszit arcomra.

-Örülök, hogy megismerhetlek. –mondom miközben én is villantok egy mosolyt, és most először a hétvégén kicsit felszabadultnak érzem magam. Azt kivéve, hogy egy olyan srác áll mögöttem akit igazából ki nem állhatok,de valami még is van benne ami arra késztet kedveljem.

-Meg kell valamit beszélnem Adriannal. Utána jövök vissza és csatlakozom a bulizáshoz. –avat be tervébe Horner minket, majd el is tűnik a tömegben. A fene se gondolta, volna, hogy a kulisszák mögött ennyien dolgoznak még a Red Bullnál. Fut át az agyamon ez a kis gondolat, miközben Dan hangja ránt vissza a valóságba.

-Akkor ma ünnepelni kell. Még négy olyan ütős koktélt szeretnénk, amilyen kollégám iszik. –mondja viccesen Ricci, mire mind a hárman nevetésbe törnek ki. Engem is megnevettet a vicce, de valahogy nem merek nevetni.

-Hé El! Engedj fel. Minden okés. Egyszerűen csak bulizz. –sétál oda mellém Britta és egy picit megrázza a karom. –Jössz táncolni?

-Majd talán később… –igazgatom zavaromban egyik szőke hajtincsemet, miközben egy kósza pillantást vetek a még mindig mögöttem ácsorgó szőke pilótára. Látszólag jól elbeszélget Dannal, viszont nem kerüli el figyelmemet az, hogy óvatlanságában úgy mér lentről fölfelé végig engem, hogy nem veszi észre én is Őt figyelem. Nem lepődik meg, sőt még egy magabiztos vigyort is lök mellé. Szemüvege még mindig eltakarja szép kék szemeit amit viszont nagyon sajnálok.

-Gyere csak. Adok valamit… –húz magával a tömegbe Britta, végig megyünk a folyosón ahol bejöttünk Hornerrel, majd le a lépcsőn, el az öltözőkig. –Ezt a pólómat neked adom. Jól esik a gondolat, hogy tőlem kapod az első csapat termékedet. Már is azért otthonosabban fogod érezni magad oda fenn, ha nem sima utcai ruha van rajtad. –kacsint egyet a Szőke „barátnőm” és közben egy RBs pamut pólót nyom a kezembe.

-Ugyan Britta, nem kell oda adni. Jó lesz nekem ebben, kibírom még ezt a pár órát. –próbálom visszaszolgáltatni a frissen mosott felsőruházati terméket.

-Nekem van sok. Tartsd csak meg. Illetve vedd fel… –rázza meg bohókásan a fejét. –Ott van az öltöző. –mutat egy tőlünk nem messze lévő ajtóra.

-Oké. Sietek. –mondom, majd bekocogok a nagy kék helységbe. Kibújok az ujjatlan pólómból és helyére a finom illatú, kék, szponzorokkal ellátottat veszem föl. Az egész alakos tükörbe megnézem magam, és csinosan eligazgatom a pólót mindenhol. Eztán a másikat a táskám mélyére hajtom, és visszasétálok Brittához.

-Húhaa. Igazán csinos. Jó választás volt tőlem. –indul el vissza az emeletre.

-Igen, tényleg az. Köszönöm szépen. –mondom neki, de már nem válaszol. Az étkezőből vagy bárminek is hívjákból rohadt hangosan szól a zene. Mivel teljesen besötétedett oda kinn ezért, már a hangulatos buli fényeket is felnyomták benn. Brittát követve igazán hamar visszatalálunk a fiúkhoz akik még mindig ugyan ott állnak, de már plusz egy fő társaságában.

-Hát Ti merre jártatok? –próbálja túl üvölteni a zenét Daniel.

-Ellie átöltözött. –válaszol Britt, és a három fiú tekintete egyből rám vándorol. Eltelik pár másodperc mire feleszmélnek a bámulásról. Sebastian valamit Britta fülébe súg, mire Ő csak legyint és vigyorogva rázza a fejét.

-Mi még nem ismerjük egymást. Heikki Huovinen vagyok. Seb személyi edzője. Örülök, hogy csatlakoztál kis családunkhoz. –ráz kezet velem.

-Hát mindennek mondható csak éppen kicsinek nem. –nevetek, hangosan, de ebben a zajban e senkinek sem tűnik fel. –Amúgy Ellie vagyok.

-Bernie Ecclestone unoka húga. –mondja Dan vigyorogva.

-Ez komoly? Sokat mesélt ám rólad. Örülök, hogy végre találkozhatunk. Tényleg, olyan szép vagy, mint amilyennek leírt. –bókol kedvesen Heikki.

-Ohh azért nem, de köszönöm. –pirulok el a sötétben.

-Nah valaki gyorsan valami rövidet? –kérdezi Ricci, és egyből elé is raknak öt kis poharat amiben biztos valami ütős pia van. Mindenkinek ad egyet, majd végül együtt koccintunk. A hangos zene és a dübögés kezdte teljesen kikapcsolni az agyam , és átállítani azt arra, hogy ne foglalkozzak semmi csak bulizzak egy fergetegeset.

Ujjaim hozzáértek Sebastianéhoz. Finom, puha de még is igazán férfias keze van. A hirtelen jött érintéstől lesokkolódtam, és míg a többiek lehajtották a kis hangulat fokozó italt, és csak álltam ott, mint egy faszent, és néztem, hogy csurog végig az erős folyadék az Ő torkán.

-Mi van El nem tanították meg otthon, hogy kell kirúgni a hámból?  –kérdi hangosan Heikki.

-Mi? Micsoda? –fordítom felé az arcomat, de közben érzem, hogy Seb engem néz és nem bírja megállni vigyorgás nélkül.

-Nem megy le? –ismétli meg valamivel rövidebben.

-Ohh dehogynem. –válaszolok magabiztosan, majd egyből fellököm a felest. Az üres poharat a pultra csapom, és így szólok. –Jöhet a következő kör. Ígérem ma érzelmek nélkül, olyan jót fogok bulizni, mint még soha. –mondom, és a mondat végén a vállam felett a mögöttem álló Sebastianra lesek…

Chapter 5

Zene: KATT
(saját kép a célegyenesről)

Jó estét! 

Sokatok nagy örömére, és magam örömére is megírtam gyorsan a folytatást. Szerintem nem lett olyan rossz rész. Nagyon szépen köszönöm a komikat. Mind nagyon jól estek. Szépen kérlek titeket, hogy ha tudtok most is dojatok össze párat. A hét folyamán új design is jön. Remélem az is tetszeni fog nektek. Most viszont kellemes idő töltést.

Pussz: Fafaa :**

Fejemben egyre kuszább dolgok keltek éltre…még is mi közöm van nekem a Red Bullhoz?! Bernie kedvesen köszönti a két férfit, én pedig közben az ülésekkel szemben lévő képernyőkön kalandozom el. Pontosabban egy képet figyelek görcsösen. Azt ami Vettelt mutatja. Akarom mondani mutatta, ugyan is a négyszeres világbajnok kiszállt a kocsijából és egyenesen felénk tartott…

Őrültesen zsong a fejem, ráadásul még a fülemben dobogó vért is hallom. Tekintetem nem bírom levenni a felénk közeledő német Pilótáról, még akkor sem ha a közvetlen környezetemben észlelem, hogy engem szólítanak. Bernie bácsi testével szembe fordít ezzel megtörve a tökéletes kontrasztot Köztünk.

-Nos Ellie lenne számodra egy meglepetésem. Mivel már évek óta minden versenyre velem tartottál és ahogy tudtál segítettél, úgy láttam, hogy teljesen felkészültél arra, hogy ne csak az én árnyékomban dolgozz hanem, mint rendes munkás. –mosolyog rám kedvesen. Értetlen arcot vágok, hiszen először nem értem pontosan mondatainak összefüggését.

-Mire célzol Bácsikám? – vonom kérdőre, miközben szemeimmel Hornert és Neweyt pásztázom hátha az az Ő arcukról letudok olvasni valamit.

-Arra, hogy üdv az új munkahelyeden. – nyújtsa ki a karját az RB istálló felé. –Szerény benyomásom szerint a Red Bull Racing az egyik legmegbízhatóbb csapat az F1ben ezért elintéztem neked a szerződést a csapathoz. A nyári szünet után már kezdhetsz is dolgozni. Remélem örülsz. –ölel szorosan magához. A hirtelen jött sokktól megszólalni sem tudok.

-Ki kezdhet dolgozni a nyári szünet után? –kapcsolódik be Sebastian is a beszélgetésünkbe, és először csapatfőnöke felé pillant.

-Ellie. Ugyan is a jövő héttől  már hivatalos is RB dolgozó. Üdv a „családban” El! –villant egy mosolyt Newey Horner kíséretében. Mintha csak egymás fejében olvasnánk egyszerre emeljük fejünket a másik irányába Sebbel, és pár percig ez a kontaktus nem is szakad meg. Társaságunkba egymás után csatlakoznak az emberek. Jelen esetben egy szintén szőke magas sportos fiú aki eltereli Vettel figyelmét rólam, és pörölve vele sietve mennek vissza a kocsihoz.

-Mit szólsz hozzá kicsim? –hallom meg ismét rokonom hangját. Hangomban nem bízok, ezért egy picit megrázom a fejem. –Ezt meg kéne beszéljük. –erőltetek ki ennyit. –Bocsánat… –mondom halkan és elindulok vissza a boxon keresztül, egyenesen a paddockba. Kell egy kis nyugalom.

Rá sem nézve a már megint kocsijában ülő Világbajnokra, sebesen szedem a lábaimat fel a lépcsőn az emeletre. Amint beérek a drága jeggyel rendelkezőknek szánt részbe egyből a kávé gép felé irányítom lépteimet. Bedobom a pénzt a műszaki tárgyba  és fekete brazil kávét választok ki egy picike cukorral ízesítve. A műanyag pohárral a terasz felé bandukolok, hogy legalább egy kis friss levegőt is szívjak.

Ha jobban bele gondolok magam sem tudom mi borított ki ennyire. Sebastian? A bácsikám? Vagy az, hogy az RBnek kellene majd dolgozzak miközben világ életemben Ferrari rajongó voltam?! Mérgesen túrok bele a hajamba, miközben azt veszem észre, hogy elrajtol alattunk pár kocsi. Hatalmas sebességgel száguld el előttünk a pályán az 1-es rajtszámmal ellátott RB10es. Kezemben a pohár picit megroppan erős szorításomnak köszönhetően, és  apró mosolygásomra is csak akkor figyelek fel amikor elengedem arcizmaimat.

/Sebastian Vettel szemszöge/

Telibe nyomom a gázpedált az autóba miközben próbálok az ideális íven autózni és a lehető leggyorsabb köridőt megfutni. Igazán koncentrációt igénylő pálya a Hungaroring. Pont ezért szeretem. Nem tudok az érzelmeim alapján vezetni. Jelen esetben ez pedig nagyon sokat segít. Ha tehetném addig nyomnám a gázt, míg a motor ki nem szakad a kocsiból.

Köridőm eredményén meglátszik a pillanatnyi érzelmi viharom, ugyan is egyből a legelső helyre ugrok. Ennek eredménye képpen csapatfőnököm utasítására visszagurulok a boxba, és addig biztos ott is fogok maradni ameddig sokkal rosszabb helyre nem kerülök.

/Ellie Ecclestone szemszöge/

Teljesen elvagyok gondolkozva. Egy fehér, puha fotelban csücsülök, és állandó agyalásom miatt nem is erőltetem, hogy tovább nézzem az első szabad edzést. A szürke kávés pohár már üresen hever előttem az asztalon, ami közben végig van terítve minden féle finomságokkal az itt lézengő vendégek illetve a csapatoknál dolgozó munkások számára. Mind íncsiklandozó látványt nyújt, de jelen esetben rájuk sem merek nézni, mert attól tartok így is görcsben álló gyomrom még rosszabb állapotba kerülne.

Megijedek amikor egy ismeretlen kéz simít végig csupasz karomon, de utána meglátom gazdáját is. Egy első ránézésre barátságos, szőke hajú lány foglal velem szembe helyet.

Kék Red Bull-os csapat pólót visel egy szintén kék színű csinosan szabott szoknyával. Haja lazán van hátulra összefogva. Rám mosolyog majd bemutatkozik.

-Britta Roeske vagyok. Sebastian úgynevezett személyi asszisztense. Ha jól tudom Te pedig Ellie?! –beszél megnyugtatóan, de még is lényegre törően. Számat rágva bólogatok. Nem sok kedvem van kommunikálni.

-Hallottam, hogy nálunk fogsz dolgozni. Nagyon örülök, hogy megismerhetlek. Christian tanácsára szívesen körbevezetnélek a csapat motorhomejában, illetve bemutatnálak pár fontos embernek. Van kedved hozzá? –próbál segíteni rajtam, hiszen biztosan Ő is hallotta különös reakciómat. Egy normális ember szállna a boldogságtól ha a Formula 1ben dolgozhatna…főleg a Red Bullnál.

-Én is örülök, de ha nem csinálnék nagy kalamajkát akkor áttehetnénk egy picit későbbre. Ugye nem probléma? –tettetek egy kis boldogságot, majd én is visszamosolygok rá.

-Amikor csak jól esik. Van még rá két és fél napunk.

-Köszönöm. –válaszolok halkan.

-Ha megjön a kedved keress fel nyugodtan a boxban. –mondja szép nőies hangján. –Viszont ha nem haragszol meg, megyek is a dolgomra. Szia. –búcsúként ismét megsimogatja a karomat. Elsőre idegennek tűnt érintése. Viszont most, hogy egy picit megismertem…tudom, hogy minden gesztusa jó irányú. Szívesen segít a beilleszkedésemben, és fogalmam sincsen, hogy miért, de tudom, hogy mellette biztonságban fogom érezni magam a csapatban.

A Brittával való beszélgetés után kicsit mintha felszabadultabb lennék, és nem lenne rajtam akkora a nyomás. Ezért felállok a székről és ismét a teraszra sétálok ki, hogy legalább az edzés utolsó tíz percét láthassam. Egyik legjobb baráton Fernando sajnos elég rossz helyen áll. Ugyan is csak a hetedik jelen pillanatban, és alig van 10 perc van a végéig. Viszont jövendőbeli munkahelyem pilótái igen csak jól muzsikáltak. A Német a második, míg Dan a negyedik helyen végzett. Ők már nyugodtan szállnak ki a kocsijukból, amit onnan tudok, hogy mindent látok a paddockban elhelyezett tévék képernyőjén. Sebastian egyből az előbb megismert Brittához és viszont a még mindig ismeretlen szőke magas sráchoz megy akit láttam még bő másfél órája vele. Egy kicsit elszomorít, hogy a Ferrari ilyen rosszul teljesített elsőre, viszont valami van bennem ami még is arra késztet örüljek. Örüljek, mert jó helyen Végeztünk. Mi. Az Infiniti Red Bull racing.

Testem legmélyén örülök, mert végre hivatalosan is az F1nek dolgozom. Ott ahol mindig is akartam. Viszont az előttem álló első pár héttől picit ódzkodom. Egy hatalmas család tagja leszek. Akik bár biztos mind kedvesek, és befogadóak velem szemben is lesz kifogásuk. Még akkor is ha én Ellie Ecclestone vagyok…

Chapter 4

Zene: KATT

Sziasztok Kedves olvasók!

Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokára hozom a folytatást, de nekem is kellett egy kis szünet. Most viszont itt a folytatás. Remélem nem fogtok ezért a kis kihagyásért elpártolni tőlem. Ahogy tudom hozom a következő részt. Kérlek legalább 3-4 komit és pipákat gyűjtsetek össze, hogy lássam van még érdeklődő a blogon. Most viszont nem húzom az időt.:) Jó olvasást!!! <3

Puszii: Fafaa

-Köszönöm szépen Mr. Ecclestone, de én még maradok egy kicsit. Majd megyek magam. –mondja, és felmutatja Infiniti kocsijának kulcsát.

-Akkor mi megyünk is, ugye?! –ragadom karon Bernie-t. Ő csak bólogat, és végezetül elköszön Vetteltől.

-Holnap találkozunk. Viszlát. –intenek egymásnak. Még mielőtt elhagynánk a műhelyt Seb szemébe nézek, és azt a következtetést vonom le, bár csak ne tettem volna ezt.

/Ellie szemszöge/

Lábaim kikandikálnak a finom, puha takaró alól miközben a reggeli nyújtózkodásomat végzem el. A testgyakorlat mellé egy hatalmas ásítás is társul, majd akaratlanul is elmosolyodok amikor kitekintek a hatalmas üveg ablakon a Budai Várra illetve a csillogó Dunára. Szemfényvesztő látvány, nem csak este de napközben is. Pár percig még lustálkodom a virág illatú ágyikóba, ám utána egyből a fürdőbe sietek. Elhaladok a tükör mellett elhelyezett asztal mellett, amin két fánkot és egy csésze kávét vélek felfedezni. Az illata beférkőzik orromba és nem akaródzik onnan tovább szállni. A porcelánban elhelyezett reggeli frissítő mögött egy az napi újság is mutatkozik.

Gyorsan csinálom meg a már be rögzött fogmosást és a hajfésülést, utána pedig a fánkok elpusztításába fogok bele. Miközben öltözködöm egy-egy harapást is megengedek magamnak a csokis finomságból. Első látásra melegebbnek tűnik az idő mint tegnap volt ezért megpróbálkozom egy vékonyabb farmerben és pántos pólóban átvészelni az előttem álló napot. Csak a látszat kedvéért egy kis sminket teszek fel csinos pofikámra, majd ami még hiányzik a táskámból azt gyorsan a női kiegészítő mélyére suvasztom. Az utolsó korty fekete kávét is kiiszom a csészéből, végül pedig a tükör elé rohanok, fel helyezem a fekete lencséjű napszemüvegemet és már indulok is a pályára.

A folyosón ismét csak az én lépéseim csapják a zajt. Olyan mintha senki nem lenne a szállodában. Méregdrága karórámra pillantok amit még karácsonyra kaptam bácsikámtól, és megbizonyosodom róla, hogy a pilóták már nagy valószínűséggel rég a ringen vannak.

A rám várakozó taxiba ülök bele és egész úton a szobámba elhelyezett újságot olvasgatom. Próbálom kitalálni miről regélhetnek a magyar újságírók.

 Nem kevés borravalóval fizetek a meghökkent sofőrnek, utána pedig mosolyogva hagyom el a kocsit. A VIP bejáraton sétálok be, kártyámat az őrnek megmutatva. A pályán már kocsik hangos „zümmögés” hallatszik, ami egyesek fülét zavarja…de nekem igen is tetszik. A szabad edzés csak fél óra múlva fog kezdődni, ami csak annyit jelent, hogy a GP2nek most lett vége.

Nincs kedvem az elkényeztetett, nyalizós emberekkel egy levegőt szívni a paddockban ezért egyből a az „istállók” felé indulok.

Sok-sok csapat boxa mellett elhaladok mire a Ferrarihoz érek.

-Jó reggelt! ­– köszönöm mire a munkások több része felém fordítja a fejét és viszonozzák jó kívánságomat. Kimi vigyorogva integet kicsi helység túloldaláról. Én is hevesen rázom végtagomat mindaddig míg ismeretlen kezek vonják meg szememtől a kinti fényt. Első pillanatra megijedek, de utána megismerem szokásos illatát, és hangosan kacagni kezdek.

-Neked is Nando!

Amint kimondom a nevét, nem is tartja tovább erős kezét a szememen. Helyette magával szembe fordít és üdvözlés képpen puszit nyom arcom mindkét oldalára.

-Hogy-hogy ilyen későn érkeztél? – kérdezi miközben bele iszik kulacsába ami jól tudom vizet rejt.

-Fáradt voltam, így tovább aludtam. Tegnap elég későn hagytam el a pályát Bernie bácsival. Tudtad, hogy már itt van? – kérdezem tőle fülig érő mosollyal.

-Igen. Volt alkalmam már beszélni vele ma reggel a szálloda halljában. –válaszolja, és közben elkezdi felvenni a versenycsukáját. Bólogatni kezdek, bár tudom ezt ne látja mivel mással van elfoglalva. Amint feláll oda megyek közvetlen mellé, és egy szerencse puszit adok kissé borostás arcára.

-Sok sikert az edzéshez! Amíg készülődsz addig megkeresem Berniet. –mondom, és kimegyek a folyosóra ahol élénken jár a szél. Jót tesz felmelegedett testemnek.

Tovább haladok a boxok mögött, majd az utolsónál bekukkantok hátha ott találom Bácsikámat, hiszen rengeteg idejét tölti a piros bikákkal. Első pillantásra nem látom meg őszülő haját és szemüveges arcát, helyette mást fedeznek fel kék szemeim. Izmos testét most a csapat overálja takarja el a kíváncsiskodó tekintetektől. Aprókat szökdel, hogy még jobban felmenjen testében az adrenalin, majd a lángoktól megvédő maszkot húzza fel először fejére. Azt követi a bukósisakja, amit precízen biztosít fején, hogy ne lötyögjön. Az asztalon pihenő kék kesztyűt is magabiztosan igazítja az ujjai körül.

-Sebastian! Autóba! –utasítja az egyik szerelő. Neve hallatán megremegek, és epekedve nézem miféle gazella mozgással áll bele az járműbe.

Még mielőtt fenekét a zebramintás ülésbe helyezné hátsó falon elhelyezett táblázat felé pillant. Szigorúan olvassa a rajta lévő betűket és számokat, majd ahelyett, hogy visszafordulna balra, körbe néz a boxuk egész hátsó részlegén. Monoton legelteti tekintetét a szépen festett, már megszokott falakon, amikor tekintete nem várt alanyon akad meg. Igen. Rajtam. Ereimben annyira megfagy a vér, hogy ha akármennyire is akarnám akkor sem tudnék elbújni. Végtagjaim elnehezednek és akár csak egy homok zsák a vízben teljesen leülepednek. Tekintetünk találkozik, és összefonódik. Vajon mit gondolhat? Mi járhat a fejében?

Még mielőtt Ő fordítaná el fejét, én veszek erőt magamon és indulok, hogy tovább keressem Bácsikámat. A sors fintora…csak is az lehet, ugyan is nem teszek meg két lépést sem de vagyok olyan ügyetlen, hogy frontálisan ütközöm a keresett személybe.

-El? Merre jártál? Amúgy meg jó reggelt! – ad egy puszit a homlokomra.

-Ööö…én…hát pont téged kerestelek. – makogok össze-vissza.

-Ez remek. Most megtaláltál. Gyere szeretnélek bemutatni valakinek. – fogja meg a karom és egyenesen az RB istállóba húz. Legszívesebben kirántanám kezem az övéből, de nincs szívem megsérteni. Szívem heves vergődésbe kezd, és attól félek kiszakad a mellkason. Még is ki a fenének akar engem bemutatni. Elhaladunk Daniel sötét RB10ese mellett, aminek a sofőr helye még üres. Riccinek viszont még hűlt helye sincs a boxban. Egy balost vesz Bernie és a szőke német csoda járműve mellett caplatunk végig aminek a sofőrje már rajtra készen ül a helyén. Szemem sarkából látom, hogy amint elhagyjuk kocsiját tekintete leszalad az előtte lévő kis kivetítőről, és minket kezd el figyelni.

Mivel még az első szabadedzésig van kb. 10 perc ezért szét sem nézve vágunk át a box frissen leaszfaltozott utcáján. Egyenesen Christian Hornerhez és Adrian Neweyhoz. Fejemben egyre kuszább dolgok keltek éltre…még is mi közöm van nekem a Red Bullhoz?! Bernie kedvesen köszönti a két férfit, én pedig közben az ülésekkel szemben lévő képernyőkön kalandozom el. Pontosabban egy képet figyelek görcsösen. Azt ami Vettelt mutatja. Akarom mondani mutatta, ugyan is a négyszeres világbajnok kiszállt a kocsijából és egyenesen felénk tartott…